Az utcán sétálva kergetek egy álmot: vajon milyen lenne, ha ugyanúgy fognád a kezem, mint akkor este? Te még emlékszel? Én csak nézném a szemeid, és elmerülnék benne... Csak tudod mi a gáz? Hogy már nem lehet. Kinyitom az ablakom, megérint egy szellő, feldereng az illatod, a szavaid, a hangod... Aztán koppanok, hogy mindez csak egy mese volt... Te érezted már ezt? Te gondolsz még rám? Vagy csak nekem jelentett annyit, mikor végig simítottad az arcom, és azt mondtad: "Nem lesz baj többé!"? Én még szinte érzem az ölelésed... a fájdalom elkábít, a könnyeim peregnek, ahogy magam elé képzellek. Én túlléptem mindenen, elfelejtettem a képeket, amiken más lányokat öleltél. De úgy látszik ez kevés. Neked az volt! De tudod mit? Felejtek... Elhiszem, hogy ez járt, felfogom, hogy más kell, beprogramozom a szívem, hogy másért dobogjon, és majd dobok egy mosolyt, ha az új csaj ott hagyott..