Fáj a lét, a létezés. A lefekvés és az ébredés. Fáj a 

múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem. ;))

Egy tökéletes világban soha nem kellene bocsánatot kérnünk. Soha nem beszélnénk meggondolatlanul, nem bántanánk meg egymást, nem törnénk össze egymás szívét. A szeretet uralkodna mindenek felett, és mindenki boldogan élne.. De. Ez nem egy tökéletes világ, mert az emberek néha a saját kárukon tanulnak, néha olyan dolgokat teszünk, amiket már nem lehet visszavonni, akárhogy is próbáljuk. SAJNÁLOM, hogy ha fájdalmat okoztam neked, és így okot adtam arra, hogy kételkedj benne, mennyire fontos is vagy nekem...

Magamhoz veszem a kedvenc piámat. Zenét kapcsolok. Kimegyek és leülök a fűbe. Kicsit fázom. Nézem a csillagokat, iszok. Kiveszek egy szál cigit a dobozból és rágyújtok. Figyelek a zenére. Nem akarok gondolkodni. Pihenni akarok. Megrészegülve aludni a fűben. A szabad ég alatt. Nem törődni a holnappal. Megtehetném mindezt? Nem. De nem is én teszem meg. Hanem az a valaki aki csak most tudott felszínre törni belőlem. Most amikor mindennek vége. Amikor minden összeomlik. Amikor már minden mindegy. 
De ne aggódj, minden rendbe fog jönni. Minden. Folytatódni fognak az egysíkú napjaim. Újra átlagos leszek. Semmi izgalom, csak a megszokás. Ezt akarom? Nem! Nem akarom, de mit tehetnék? Fel kellett nőnöm és felelősséget kell vállalnom a tetteimért. Meg kell felelnem a környezetem elvárásainak. De most komolyan akarom én ezt? A francba is dehogy! Elegen basztak már át ahhoz, hogy rájöjjek nem kell megfelelnem senkinek. Szeressenek így vagy sehogy. 
Mért történik mindez? De nem…nem akarok gondolkodni. Lassan elfogy a bor, már nem fázom. Még maradok egy kicsit, nézem a csillagokat. Próbálom megérteni miért… 

tévedtem, mikor azt hittem lehet, lehet valaki újra olyan szerelmes..

  Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod? Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned? Mondd, mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd? Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy? Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál? Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár? Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár? Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod?

Megtanítottál szeretni, látni, érezni. Én most már csak téged látlak,téged érezlek és csak téged szeretlek. Én nem tudom meddig, és nem is akarom tudni, mert csak ma van, csak most, csak az a pillanat, amíg mellettem vagy, amíg látlak és érezlek,amíg szeretsz, s szeretlek!♥:$

szánalmas, hogy mindent elhiszek, hogy mennyire örülnék neked...

igazából lenne rá okom, mert nem látom értelmét, hogy vagyok. hogy miért nem teszem meg? mert csak a ...  lakunk, és olyan rövid időm lenne élvezni a zuhanást. de sötét van. és hideg. és ha becsukom a szemem, akkor érzem, hogy egy kéz nyugszik a vállamon, és mégse rászkodóm össze, pedig tudom, hogy ha kinyitnám mit látnék.. a saját kezem. mert nincs itt senki. nem is volt. nem is lesz soha. de én is olyan vagyok akárcsak ti. egy kétlábon járó kirakat, próbálok valamiféle mosolyt erőszakolni az arcomra.. de annyira nehéz..ott sírok ahol nem lát és nem hall senki... :)

nem érzem magam kevesebbnek. megtanultam valamit, amit igazából valaki már régóta mondott nekem. ez csak test. igen, csak az. és ha nincs mögötte érzelem, akkor mered használni, ha van, akkor nem. milyen furcsa..több se vagyok, csak tapasztalattal. mindenesetre én nem leszek senkinek semmije, csak és kizárólag a magam ura vagyok.. és esetleg másokon uralkodom, de rajtam ne merjen soha senki se! mert azt egy jobb pillanatomban egyszercsak megölöm...nem, ez nem szerelmi történet. és nem is a szerelemről szól. ez csak kéz. csak nyak. csak ajkak. a szívem az enyém. és nem adom oda többé.. soha.. senkinek..