2011. október 16., vasárnap


Azokon a napokon, amikor éppen csak összefutottunk, mindig erősebb voltam, mint a többi átlagos napon. Azokon a napokon, amikor rám mosolyogtál, úgy éreztem nincs lehetetlen. Azokon a napokon, amikor beszélgettünk is, táncoltam a tükör előtt, énekeltem a zuhany alatt, nevettem a testvérem faviccein, és ezerszer meghallgattam a dalt, amit te mutattál. Azokon a napokon amikor hozzám értél, bolondot csináltam magamból ismeretlenek előtt, elmondtam az embereknek mennyire szeretem őket, és nevettem míg a könnyem ki csordult. Azokon a napokon.. csak miattad: tényleg önmagam voltam.

2011. október 1., szombat

Csak egy ölelés volt, amivel kezdődött. ártatlan volt, mint az első csepp könnyem amit azért ejtettem, mert rádöbbentem, hogy nem egy ölelést jelentett ez nekem. sokkal többet, sokkal többet… de az élet úgy rendezte, hogy ne lehessen…Van egy kép amit minden nap nézek, van egy illat amit minden nap érzek, van egy érzés ami felejthetetlen, van egy boldog emlék ami kegyetlen. 

2011. szeptember 19., hétfő

Elmúlt minden, hiszen semmi sem örök,  könnyeimmel küszködök.
Azt mondják az emléket sohasem feledjük..
Eltudod valaha is felejteni? ez egy örök kérdés marad..
Akkor jössz rá, hogy még mindig szereted, s az idő múlásával sem feledted.
De talán már késő...
'igyunk a hétvégére..ere inni kell.merüljünk el a whiskyben..erre inni kell.ne hagyd, hogy a barmok elrontsák a kedved..állj fel és jön az újabb kör.'! : DD

2011. szeptember 4., vasárnap

Tudod, hogy én mit akarok? Hogy csak egyszer elég legyek neked. Csak... egyetlen egyszer!