Tudom hogy nem hiszed, de fáj nagyon,
hogy szívemben már nem vagy ott
Azt hiszed elfelettem mindent rég, de tévedés
Hisz éget még.
Nem értem én se már a szivemet, hisz ugy dobog, ha rám nevetsz. Istenem mond meg kérlek, hogy helyes,
Szeretlek vagy emult már minden
Oly sokszor eszembe jut minden szép és minden rossz mi történt rég, szépre gondolva mosolygom én, hisz oly csodás emlékek, de aztán rosz emlélek törnek fel hogy sokszor bántottad akkor a szivemet
Istenem mond meg kérlek, hogy helyes,
Szeretlek vagy elmult már minden.
Tudom hogy nem hiszed, de fáj nagyon
hogy szívemben már nem vagy ott
Azt hiszed elfelettem mindent rég, de tévedés
Hisz éget még.
Nem értem én se már a szivemet, hisz ugy dobog, ha rám nevetsz. Istenem mond meg kérlek, hogy helyes,
Szeretlek vagy emult már minden
Oly sokszor eszembe jut minden szép és minden rossz mi történt rég, szépre gondolva mosolygom én, hisz oly csodás emlékek, de aztán rosz emlélek törnek fel hogy sokszor bántottad akkor a szivemet
Istenem mond meg kérlek, hogy helyes,
Szeretlek vagy elmult már minden.

mikor arra ébredtem h nme vagy már melletem..

Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van...Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul...Amikor a mosolya még előtted lebeg...Amikor tudod, hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted...Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok...Amikor rájösz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok...Amikor észreveszed,hogy vége.Már nincs veled...Akkor jösz rá,hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted.Haragszol arra, kit el kell felejtened, s rádöbbensz arra, hogy még jobban szereted.Gyötörni akarnád,de nincs hozzá erőd...Mert tudd meg: még mindig szereted őt!

németoraa ..

most már sírok a képeken amiken eddig veled nevettem.keresem ami elveszett elment tőlem máshova..rohanok aztán ami talán nem lesz az enyém sohaa:'( ! bárcsak éreznéd te vagy az aki a szivem mindig keresett.:/

.

Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Lehajolt hozzám, szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a lámpafény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni (mert úgysem tudnám), mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Meglehet, felemelt; a lábam nem érte a földet.♥
Miért mindig akkor jövünk rá ..mikor már késő :( elvesztettük..de mégis hozzá húz a szívem :O:O ..túl kell lépnem de nem megy :|..ahova megyek ott van.. ha nincs is ott akkor rá gondolok.. nem akarom megbántani akit szeretek de csak mint egy barátot..szeretlek.szerettelek.szeretni is foglak..
http://www.youtube.com/watch?v=ejjfTaSo1rU

se veled , se nélküled ..

Legszívesebben ordítanék vele, hogy miért teszi ezt. Miért? Én nem hívtam, már majdnem túl voltam rajta, és akkor, mikor minden kezd helyrerázódni, újra felbukkan és robbant. Felzaklatja az életem, majd eltűnik újra. Ez mire volt jó? Feltépte a régi sebet...most újra vérzik...elérte, amit akart...és most ismét elment. Ez kellett? Ha újra ezt csinálná, csak kiabálnék és megmondanám, hogy nem, ez nem igaz...mert hülye vagyok, de, úgy sem bírnám és ismét reménykednék. Hogy miért? Mert egy hülye liba vagyok, aki egy pillanatnyi boldogságért vállalja a szenvedést...csak tudnám miért.......

Vajon hogy kell feladni egy érzést??????? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem ?? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi...

Ígérem nem zavarok többé és mostmár végleg elmegyek,
Egy lány félre lép utadból, nem lesz játékszered!

:(

Kolozsvári György "zászlós" emlékére ...

"Reménysége hősi halált halt.                                                    

Emléke a szívben, fényképe

a kőben közöttünk megmarad."
“Ha ránézünk sírodnak kövére:

  Ember voltál, méltó e névre

 Legjobb fiú, testvér és rokon

Szeretetünk mely soha el nem múlik
Borongva gyászolnak sírodnál.."

Nyugodj Békében Gyurii ! :"(

                                                                                                           

Pillanat..

"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen. Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át. A kendő csak később hullik le a szeméről, és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg, mit is élt át és mi volt élményei értelme."