szánalmas, hogy mindent elhiszek, hogy mennyire örülnék neked...
igazából lenne rá okom, mert nem látom értelmét, hogy vagyok. hogy miért nem teszem meg? mert csak a ... lakunk, és olyan rövid időm lenne élvezni a zuhanást. de sötét van. és hideg. és ha becsukom a szemem, akkor érzem, hogy egy kéz nyugszik a vállamon, és mégse rászkodóm össze, pedig tudom, hogy ha kinyitnám mit látnék.. a saját kezem. mert nincs itt senki. nem is volt. nem is lesz soha. de én is olyan vagyok akárcsak ti. egy kétlábon járó kirakat, próbálok valamiféle mosolyt erőszakolni az arcomra.. de annyira nehéz..ott sírok ahol nem lát és nem hall senki... :)